A Fire in Babylon kötelező darab mindenkinek, aki egy kicsit kedveli a krikettet. Ha röviden össze szeretném foglalni a 2011-es év egyik legjobb dokumentumfilmjének tartott alkotás, akkor annyit írnék, hogy néhány idősödő karibi úriember mesél a hetvenes és nyolcvanas évek krikettjéről, mindezt pedig reggae -többek között Bob Marley és Peter Tosh zenéje- kíséri bő 80 percen keresztül. Ennél azonban sokkal többről van szó. A West Indies krikettcsapata a hetvenes évek közepétől kezdett világuralomra törni, a nyolcvanas évek elejére értek a csúcsra és 1980-tól egészen 1995-ig egyetlen teszt szériát sem veszítettek el. Ez az akadémikus sporttörténetet nézve is egyedülálló teljesítmény. Az alkotás azonban nemcsak a krikettről szól, hanem a politikáról is. A West Indies krikettcsapata azt jelentette a színes bőrű embereknek a sportban, mint Bob Marley zenében. A filmben egyébként Bob Marley is többször szóba kerül.

Szereted a krikettet? - Nézzed meg a Fire in Babylont

Szereted a reggae-t? - Nézzed meg a Fire in Babylont

Nem érdekel a krikett? -Nézzed meg a Fire in Babylont, mert nemcsak a játékról szól

A film elején rövid betekintést kapunk a Karib-térség krikettjének történetébe, és abba, hogy mit jelent a játék az karibiak életében. Erről többek között Bunny Wailer, a híres reggae zenész mesél. Ne feledjük, hogy a West Indies a gyarmati értelemben jelentett egy térséget, de a krikett válogatott tagjai különböző országokból érkeztek, mint Barbados, Antigua, Jamaica, vagy Trindiad&Tobago. Az aranycsapatuk regnálása előtt is voltak világklasszisaik (George Headley, Frank Worrell, Learie Constantine), de inkább szórakoztató krikettet játszottak, mintsem nyertek. Az 1975/76-os Ausztrália elleni teszt szériát csúnyán elveszítették. Ezt követően a csapat kapitánya, Clive Lloyd újraértelmezte a játékot, és megpróbálta lemásolni az ausztrálok játékát. Akkoriban Dennis Lillee és Jeff Thomson rettegett gyors dobók voltak, akik megfélemlítették az ellenfelet. Michael Holdingnak van egy jó megállapítása velük kapcsolatban: "Nem tudsz a pontszerzésre figyelni, ha az ütővel a testi épségedet véded." Lloyd a rosszul sikerült túra után végigjárta szinte az összes szigetet és összerakott egy olyan csapatot, amely gyorsdobókra alapozott. Az új formáció először India ellen lépett pályára hazai pályán, és a taktika bevált. Az indiai csapat menedzsmentje inkább visszalépett a meccstől, mert nem merte kockáztatni a gyengébb ütők egészségét.

Az első olyan rész, ahol a politikai vonulat komolyabban előkerül, az 1976-os angliai túra. A csapat bizonyítani ment Angliába, ahol a fekete bevándorlók és a helyiek között pattanásig feszült volt a helyzet. A párharccal kapcsolatos feszültséget fokozta az angol kapitány, Tony Greig karibiak kapcsolatos nyilatkozata: "Úgy gondolom, az emberek naggyá teszik ezeket a West Indies játékosokat. Nem hiszem, hogy olyan jók lennének valójában, mint ahogy sokan gondolják. Úgy hiszem, az emberek elfelejtik, hogy nem is olyan régen ez a csapat 5-1-re kikapott Ausztráliában, és röviddel ezelőtt az indiaik ellen is éppen csak kint voltak a vízből. Biztosan van néhány gyors dobójuk, de nem hinném hogy Dennis Lillee-nél és Jeff Thomsonnál szenzációsabb játékosokba futnánk bele. Egyáltalán nem aggódom miattuk. Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy a ezek a karibi srácok fantasztikus krikettesek, ha jól megy nekik a játék. De ha mélyen vannak, akkor megalázkodnak, és én Close és néhány másik srác segítségével meg fogom őket alázni." Ezt a nyilatkozat kiverte a biztosítékot a karibiaknál, mert Greig szóhasználata a rabszolgák idejét idézte föl a színes bőrű játékosokban. A karibi gyorsdobók fegyvernek használták a labdát az angolok ellen, kőkemény meccsek voltak, és az angolok kapituláltak. Az első két meccs döntetlen lett, de másik három csatát megnyerték Lloydék. Az igazi sztár azonban Viv Richards volt, aki két duplaszázast is ütött.

Érdekes rész a World Series Cricketről szóló szakasz. Láthatjuk, hogyan változtatta meg a krikett fejlődését Kerry Packer ötlete. A csapat apartheid következtében eltiltott Dél-Afrika elleni lázadó túrája ismét komolyabb politikai színezetet kap. Ez a túra Colin Croft karrierjébe került, mert ezután életre szóló eltiltást kapott. A film csúcspontja azonban az 1984-es Anglia elleni túra, amikor a hazaiakat mind az 5 meccsen elverték. Szenzációsak voltak Malcolm Marshallék. Az a széria azóta "Blackwash" néven vonult be a krikett történetébe. A "whitewash" kifejezést arra használják, amikor egy csapat egy széria összes meccsét behúzza, a "blackwash" kifejezést erre az analógiára alkották meg. Mire elröppen a 83 perc megérjük, hogy miért hevert az egész világ a lábuk előtt.

Magyar-szál a Fire in Babylonban: a film egyik operatőre a pécsi születésű Bolygó Balázs.