Közel két évvel ezelőtt, 2011 áprilisában Duncan Fletcher váltotta Gary Kirstent az indiai válogatott kispadján. Akkor írtam egy posztot, amit az alábbi mondattal zártam: "Helyes döntés volt-e Fletcher kinevezése? A válaszom, igen, de hosszú távon nem tud majd megfelelni az indiai elvárásoknak." Duncan Fletcher munkába állása óta eltelt 19 hónap, és nagyon úgy néz ki, hogy nem tudott megfelelni az elvárásoknak. Persze, akik kicsit is ismerik az indiai krikett mocsarát ezen nem lepődnek meg. Fletcher átvette a világbajnok ODI és világelső teszt csapatot. Le kellett volna vezényelnie a fiatalítást. Be kellett volna építenie a fiatal tehetségeket, és megújítani, megerősíteni az indiai válogatottat. Ehelyett maradtak a kiöregedő legendák, akik már nem tudják egy ötnapos meccsen felvenni a kesztyűt a fiatalokkal. A visszavonuló nagyokat (Dravid, Laxman) pedig nem sikerült minőségi játékosokkal pótolni. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az indiai krikett jelenlegi rendszere megfelelő az olyan játékosok kitermelésére, akik a többnapos meccseken helyt tudnak állni. De ez egy másik történet, most nézzük, hogy mi lesz Fletcher után...

Mitchell Starc az ausztrálok feltörekvő dobója mondta ezt Peter Siddle-ről még karácsony előtt, amikor Siddle nemcsak 9 wicketet szerzett (2 innings alatt), hanem a társait is motiválta és jobb teljesítményre sarkallta. Peter Siddle hosszú utat tett meg, hogy az ausztrál dobók vezére legyen. 2008-ban került be a válogatottba, amikor az átalakulás kezdetén álló ausztrál válogatott a csúcson lévő indiai válogatottal találkozott Mohaliban. Első labdájával rögtön fejbe dobta Gautam Gambhirt. Ezután hol ki- hol bekerült az ausztrál keretbe függően a sérülésektől. Amikor egészséges volt, akkor piszok gyors és veszélyes volt. 2010 elején azonban őt is utolérte a gyors dobók démona: fáradásos törés alakult ki a hátában. Ezt hosszú rehabilitáció követte. Az Ashes-re visszatért és a 26. születésnapján mesterhármast szerzett az angolok ellen. Az Ashes-en elszenvedett 3-1-es vereség után több ausztrál játékos útelágazáshoz érkezett, köztük volt Peter Siddle is...

Tíz éve hunyt el Hansie Cronje. Annyi minden történt azóta, hogy már rég elfelejtettük Dél-Afrika egykori szupersztárját. Alig pedzegeti manapság valaki a Cronje-ügyet. Egy furcsaság esett meg velem. Múlt héten beraktam egy cikket a "majd elolvasni" mappámba. Elsőre olyan jelentéktelennek tűnt a dolog. Az egész Henry Williams-ről szól, aki koronatanú volt Cronje tárgyalásán és a kapitánya ellen vallott. (Most nem írnám le a részleteit az botránynak. Azonban attól tartok, hogy a poszthoz elengedhetetlen, hogy elolvassátok a Cronje-ügyről írt beszámolómat.) A későbbi olvasásra félretett cikkből kiderült, hogy Henry Williams -a gyors dobó, aki azt vallotta, hogy Cronje rávette 15000 dollár elfogadására és egy mérkőzés manipulálására- azt állítja, hogy nem az igazságot mondta a tárgyaláson. Úgy néz ki, az újévben nemcsak Lance Armstrong ivott igazságszérumot...

"Istenem, látod kiket küldtek ezek nekem?" - mondta AC MacLaren 1902-ben, amikor meglátta, hogy a szakvezetés milyen játékosokat küldött neki az ausztrálok ellen az Ashes negyedik tesztjén. A meccset három futással elveszítette Anglia. Szerencsétlen Fred Tate elejtette egy elkapást, amivel megnyerhették volna a meccsét. Azóta ezt a mérkőzést "Tate's Test"-nek hívják, szegény Fred Tate-nek ez volt az első és utolsó meccse az angol válogatottban. De ez a poszt most nem az 1902-es Ashes-ről szól, így hagyom AC MacLarent és társait. Gyakorlatilag minden csapatsportban kritikus kérdés, hogy milyen elvek és filozófia alapján állítják össze a csapatot. Szeretem azt hinni, hogy krikettben még nagyobb vitákat generál a kérdés. Szóval ebben a bejegyzésben megpróbálom elmagyarázni, hogy én milyen filozófiát követnék, ha nekem kellene csapatot összeállítanom. Elsősorban a teszt krikettről lesz szó, hiszen az a játék csúcsa. Filozófiáról lesz szó, tehát nem megyek bele olyan részletekbe, hogy inkább off- vagy legspinnert preferáljunk.

Elolvasom »

Mielőtt belekezdenék a posztba le kell szögeznem két dolgot: 1) nem értek a borhoz. Próbálkozom az önképzéssel, de nem merném kijelenteni, hogy értek hozzá. 2) Kicsit értek a kriketthez. Próbálkozom az önképzéssel, szerintem sikeresen, de hosszú még az út, és rengeteg dolgot kell még megértenem. Miközben a krikettről és borról egyszerre próbálok tudást magamra szedni leszűrtem, hogy van némi hasonlóság a krikett és a bor között. Mi több, meglepően sok hasonlóságot lehet felfedezni. Kezdem érteni, hogy John Arlott miért fordult a borszakírás felé a krikettszakírás és kommentálás mellett. És azért az se feledjük el, hogy akkor kezdődik a szüret, amikor felénk befejeződik a krikettszezon.

kép: Jamie Goode

A krikett világa két újságíró egyéniséget gyászol. Tony Greig és Christopher Martin-Jenkins is meghatározó egyénisége volt a krikett újságírásnak. Greig és CMJ teljesen más karakterek voltak. Greig Dél-Afrikában született, majd az angol krikett történetének legjobb all-roundereinek egyike, a válogatott egykori csapatkapitánya. A játékos, aki nélkül nem lett volna World Series Cricket. Greig igazi világpolgár volt, aki végül Ausztráliában telepedett le. Christopher Martin-Jenkins nem futott be játékosként karriert, tehetséges volt, de ez nem volt elég, hogy az angol első osztályú bajnokságban játsszon. Ő élete végéig Angliában maradt és a legnagyobb presztízsű lapoknak tudósított. Igazi régi vágású úriember volt...

Az előző részben az érdekesebb meccsekről volt szó. Most az utóbbi két hónapban visszavonult három világklasszis van soron. Először Ricky Ponting jelentette be, hogy felhagy a nemzetközi krikett minden formájával. Őt követte Sachin Tendulkar, aki az ODI krikettől vett búcsút. Az év utolsó napjaiban Mr Cricket, azaz Michael Hussey jelentette be, hogy nem áll többet az ausztrál válogatott rendelkezésére. Három korszakos zseniről szól a poszt. Franklin D. Roosevelt szavaival kifejezve: élvezet Önökkel egy évtizedben élni. Örülök, hogy láthattam mindhármukat játszani. Három nagy kedvencről lesz szó ebben a posztban.

Eljött a visszatérés pillanata. Nagyjából hat hét inaktivitás után újra van időm rendes posztokat írni. Kezdésnek röviden összefoglalom, hogy mi mindenről írhattam volna, ha lett volna rá időm. A déli féltekén tombol a nyár és a krikettszezon. Az ausztrálok és a dél-afrikaiak előbb egymással majd Sri Lankával és Új-Zélanddal mérték össze erejüket. Az év utolsó két hónapjában három világklasszis is visszavonult. Sajnos lesznek kevésbé vidám részei a poszt sorozatnak. A közelmúltban két nagyszerű krikettkommentátortól vett végső búcsút a krikettvilág. Az első alkalommal három érdekes meccsről lesz szó.

Már csak szű két hetet kell kiböjtölnötök és lesz új poszt. Ígérem.

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában nem frissült a blog. Az ok jóval egyszerűbb annál,  hogy meguntam volna, vagy kiábrándultam volna a blogolásból. Szeptemberben visszakerültem a felsőoktatásba, és mostanában a krikettblogra szánt időt a tanulás tölti ki. Sajnos nem áll 30 órából egy nap, illetve némi alvásra is szükségem van. Pluszban jött még az is, hogy munkahelyen némileg előreléptem a ranglétrán, ez azonban több munkával jár. Folytatás várhatóan januárban.